A gondolataink, ha kifejezzük azokat, akkor a mondataink a belső világunkat tükrözik. Ha elkezdjük figyelni a nyelvtani kifejezéseket, amelyeket használunk, felismerhetünk visszatérő szerkezeteket és ráérezhetünk ezeknek a hangulatára, amelyek lehetnek pozitívak és negatívak egyaránt. Ha tovább figyeljük magunkat, akkor azt is észrevehetjük, hogy ha a kimondott szavaink pozitív hangulatúak, akkor önmagunk is jó hangulatba kerülünk. Ennek az ellenkezője is épp úgy igaz.
A körülöttünk lévő történésekre sokszor nincs ráhatásunk, de arra mindig van, hogy hogyan érezzük magunkat a nehéz helyzetekben. Ehhez pedig elegendő egy-egy pozitív tartalmú gondolatra rátalálni az adott élethelyzetben. Erre áll itt néhány példa.
A világ felbolydult körülöttem, de ha belenézek a kutyám szemébe elér hozzám az a bizalom és nyugalom, ami a tekintetéből felém árad.
Kifacsartnak érzem magam a hétköznapok forgatagában, de itthon, ha megiszom egy csésze teát, akkor az feltölt.
A közeli hozzátartozóm súlyos beteg, megérintett az esetleges elvesztése, ami félelemmel tölt el, de ha az együtt töltött idő tartalmasságára gondolok, akkor kicsit könnyebben érzem magam.